Snooker telés nélkül

Snooker telés nélkül

Elég a snookeres toposzokból!

2018. október 31. - Oriza Triznyáák

Az emberi elme imádja a leegyszerűsítéseket. Vagy ha nem is imádja, mindenképp keresi őket, hogy a világ megismert jelenségeiről gyűjtött tudást helytakarékosan tárolhassa el. Ha részletesebb, féltudományos igényű fejtegetésekre vágyik az olvasó, keresse fel bármelyik baloldali közíró egyik publicisztikáját, amelyben a muszlimokról vagy a cigányokról élő sztereotípiák dekonstruálása mellett agitál, evolúciós pszichológiai alapokon. Nehéz a valóságot részleteiben felfedezni, és nem egy-egy berögzült képet rávetíteni. Viszont úgy gondolom, aki mélyebben akar foglalkozni egy számára kedves témával, annak kötelessége ezt a nehézséget felvállalni. Így egy történész sohasem érheti be annyival egy Hunyadi Mátyásról és II. Józsefről szóló értekezés esetén, hogy az igazságos meg a kalapos király.

Ugyanezek a toposzok megtalálhatóak a sportokról szóló diskurzusokban is. Például Cristiano Ronaldo a közvélekedés szerint a világ egyik legjobb szabadrúgáslövője, pedig ez egyáltalán nem igaz. A hamis kép berögzülését néhány emlékezetes bombagólja okozza, amelyeket szabadrúgásból szerzett. Viszont ha a közvetlen gólszerzés szándékával, kapuhoz közel (mondjuk 30 méteren belüli) elvégzett szabadrúgások gólra váltásának arányát vesszük a „jó szabadrúgáslövő” fogalom fundamentumának, akkor rájövünk, hogy e téren messze elmarad Európa legjobbjaitól.

Hasonló toposzok ragadtak a snooker játékosokra is. Így lett Selby a mentálisan legerősebb, defenzív játékos; Trump a tehetségét kiaknázni nem tudó, mentálisan gyenge örök reménység; Ronnie a játéktudásban külön kategóriát képviselő különc zseni, aki csak akkor veszít, amikor nincs kedve játszani – róla szeretnék majd külön cikket is írni. Ezek általában féligazságokat tartalmazó, zavaros fogalmakkal („mentális tényező”, „erős fejben” és társaik) körülírt megállapítások. Ezek persze pozitív megerősítésekkel épülnek tovább és tovább, és így ki vannak téve a megerősítési torzításnak, tehát ha Selby nyer egy döntő frame-t, az semmi másért nem történhetett, mint hogy erősebb volt fejben, lélektanilag az ellenfél fölé kerekedett, esetleg „belemászott az ellenfele fejébe”. Míg ellenkező esetben (ha veszít egy döntő frame-t), akkor szóba sem kerül, hogy most esetleg éppen ő volt mentálisan gyenge, hanem a másik játékosnak nagyon jó volt a hosszúgolyó-belökése vagy szerencséje volt, stb. Ahhoz, hogy egy ilyen toposz kiíródhasson, sok időre és a valóság szembeszökően eltérő jeleire van szükség. Például Selby évről évre gyorsuló játéka ellenére nagyon sokáig lehetett olvasni állandó jelzőjeként azt, hogy lassú. Aztán ez a gondolat szép lassan kikopott, mert rendre 20-25 mp körül volt az átlag lökésideje (ami a Top 16-on belül átlagosnak, az egész Touron pedig az átlagosnál gyorsabbnak számít).

Az ilyen logikátlan, prekoncepciók által vezérelt gondolkodás (mely sajnos mind a kommentátorok, mind a rajongók körében általános) könnyen tévútra visz, minden esetben felülvizsgálásra szorul, például statisztikákkal. Nem akarok a mindenáron tudományoskodó autista szerepében tetszelegni, és le is szögezném: a statisztikát önmagában ugyanúgy alkalmatlannak tartom egy játékos megítélésére, mint a szubjektív percepciót. Sosem lesz olyan precízen megírt algoritmus, amely megmondja például azt, hogy Maguire melyik elrontott lökés után fogja odacsapni a dákóját az asztalra. De a pontatlan ember és a félreérthető statisztika együtt talán pontosabb vizsgálódásra képes, mint amaz önmagában.

Mindenkinek ajánlom a Cuetracker nevű oldal böngészését, tele van izgalmas adatokkal. Persze nagyon nehéz absztrakt számadatokból egy képességre, tulajdonságra következtetni, de azért egész jó ötleteim vannak. Mivel nem akarok olvashatatlanul hosszú cikket írni, mindössze két tényezőt szeretnék megvizsgálni: a „mentális erőt” és a breaképítési képességet.

I. Mentális skill

Mivel erről még egyetlen kommentátor, blogger vagy rajongó nem adott egy épkézláb definíciót, én fogom megkísérelni: Fontos, nagy téttel bíró helyzetekben hozott jó döntések aránya, nagy nyomás alatti jól játszás képessége. Elég magyartalan lett, de érthető. Tud-e a játékos tízes skálán tízes szinten fontos frame-ekben olyan jól (vagy akár jobban) játszani, mint egy tízes skálán kettesen. Ez legjobban a játékosok összes lejátszott meccseinek tét szerinti kategorizálásán keresztül lenne mérhető, de erre nem fogok rászánni egy hetet, szóval maradjunk annál, hogy összehasonlítjuk, nagyobb vagy kisebb arányban nyer-e a játékos döntő frame-eket, mint összességében frame-eket. Selby – számomra is meglepő módon – nem kiemelkedő e tekintetben. Az összes lejátszott frame-ek (7989 frame!) esetében győzelmi rátája 58,48%, a döntő frame-eknél 59,76%. A szintén a koncentrációképességéről és mentális erejéről híres Higginsnél még meglepőbb adatokat találunk: 59,2% és 56,59%. Tehát mondhatjuk, hogy Higgins játéktudásához képest rossz a döntő frame-ekben.

Érdekes, hogy Trump esetében viszont a döntő frame-ek vonatkozásában teljesen igaz a toposz, miszerint szellemi gyengesége miatt nem tudja kihasználni a Ronnie O’Sullivanéhez mérhető tehetségét. Összesített frame győzelmi rátája 59,24%, ugyanez a döntő frame-eknél csak 48,08%.

II. Breakerősség

Ennek mérésére az összes ötven fölötti breakek gyakoriságának számba vételét tartom a legjobbnak. Semmiképp nem a százasok gyakoriságát (végképp nem számát), mert a frameball belökése után nem mindenki koncentrál teljes erővel, hogy meglegyen a hőn áhított százas. Például a statisztikák alapján Williams frame győzelmet érő breakjeinek igen alacsony százalékából lesz százas, mert nem izgatja annyira a dolog, mint mondjuk Robertsont vagy Trumpot. Így is kicsit torzítanak az adatok, mert az olyanoknak kedveznek, mint Ronnie, Higgins és Williams, akik még csúcsformában vannak, de már ennek a korszaknak a vége felé közelednek, mondhatni az eddigi karrierjük nagyobbik részét a belőlük kitelő maximumon játszották, ellentétben mondjuk Jimmy White-tal, aki több száz meccset játszott 20 évvel ezelőtti önmagához képest gyengén vagy a fiatalabb játékosokkal, akik statisztikájában nagyobb súllyal számítanak az általában gyengébb kezdeti évek a profik között. Arról nem is beszélve, hogy a szám nyilvánvalóan összefüggésben van a biztonsági játékkal is, de ezeket most tekintsük hibahatáron belüli változóknak.

Ronnie O’Sullivanről megtudhatjuk például, hogy tényleg kiemelkedően a legjobb breaképítő: a lejátszott frame-ek 42,46%-ában lök ötven fölöttit. Utána Trump jön (38,55%), Ding (38,54%), Allen (37,33%), Robertson (37,07%), Higgins (36,45%), Murphy (36,3%) és Selby (35,61%).

Láthatjuk tehát, hogy Selby a jelenleg játszó 10 legjobb breaképítő között van, egyáltalán nem mondható, hogy gyengén breakelne.  De az tagadhatatlan, hogy Selby nem a 8. legjobb játékos a világon, némi óvatossággal is benne van a háromban az utóbbi évek eredményei alapján. Így nem túlzás azt mondani, hogy Selbynek nem a breakelés a legfőbb erőssége. A Selby defenzív voltára vonatkozó toposz tehát nem alaptalan.

A régieket most nem vettem bele, közülük természetesen Hendry a legjobb e tekintetben is, de még ő is csak Robertson és Higgins közé férne be ezen a listán. Az oldal egyébként eddigi tapasztalataim szerint teljesen pontos.

 

 Az írás vitaindító szándékkal született.

Bőzsöny Bálint

A bejegyzés trackback címe:

https://snookerteles.blog.hu/api/trackback/id/tr3614336751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2018.10.31. 21:16:28

A kínaiak mentették meg ezt a sportot:) Én már akkor is néztem, amikor az Eurosport még nem is tudott magyarul. Harmad asztalon játszottak, ~ 10 passz után néha beesett az első piros golyó. Akkor , nem ismerve a szabályokat, és mivel angolul sem tudok, azt hittem kötelező az egyérintőzés az elején(gyerekfociból idézve :) Azóta fejlődtek rendesen, a robbantásos bontást felváltotta az általam golyólopkodásnak nevezett taktika. A cél-rajt győzelem meg sokasodott, mint a forma egyben. Üdv!

titokka1000 2018.11.01. 08:24:01

Vitatkoznék Veled, de kezdem azzal, amiben egyetértünk: én is gyűlölöm az általánosítást. Nem gondolom, hogy lenne értelme a címkézésnek, már csak azért sem, mert az a benyomásom, hogy az igazán profi játékosok felismerik a gyengeségeiket, és ennek megfelelően próbálják fejleszteni magukat.
De amikor próbáljuk megfejteni és megfogalmazni, hogy mitől sikeres, jó, szerethető játékos valaki, akkor óhatatlanul belefutunk legegyszerűsítő megfogalmazásokba. Olyanokba, amit Te is megneveztél. És itt vitatkoznék veled – mert szerintem ezekben a közhelyekben is ott az igazság magja - Selby és Higgins valóban a mentálisan erős játékosok közé tartozik. De nem abban erősek, hogy mindig képesek megnyerni a döntő framet, hanem abban, hogy nem omlanak össze, ha az ellenfelük jelentős előnyre tett szert, és gyakran képesek megfordítani az ilyen állásokat. Selby emellett abban is nagyszerű, hogy játékstílust vált, amikor szükséges. Ha nem megy a golyóbelökés, akkor defenzív módba vált és a néző számára már-már kínos fegyelmezettséggel törekszik az ellenfél akadályozására. DE hangsúlyozom, hogy ezek is csak benyomások, ráadásul van, amit ebből, nem képes megmutatni a statisztika. (de mondjuk idézzük fel a 2014-es világbajnokság döntőjét, ahol Selby 8:3-ról fordított Sullivan ellen, úgy, hogy előtte Neil Robertsonnal is iszonyú nagyot csatázott.)
Amivel pedig végképp nem értek egyet a kis politikai kiszólás a bevezetőben – egyrészt mert az is durva általánosítás, másrészt mi köze ennek a snookerhez?

napalmdude 2018.11.01. 14:45:42

Talán valamennyire kapcsolódó dolog a már említett "kínai támogatás". Az talán túlzás, hogy a kínaiak mentették meg a profi snookert, de tény, hogy rengeteg pénzt beleölnek az utóbbi években. TV-ben azt hallani, hogy a 8 asztalon zajló meccsekből csak 2-n nem játszik kínai játékos, többin legalább egy, de lehet, hogy mindkettő az. És ekkor rendszeresen elhangzik, hogy a hát igen: ekkora fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben a kínai snooker, azaz míg a világ többi részén stagnál a profi mezőny ebben a sportban, addig bezzeg Kínában hogy fejlődik. Biztosan nagyon fejlődik, de ez a toposz ebben, hogy nem azért van annyi kínai játékos a pontszerzőkön, mert hirtelen leakasztottak a levegőből 3 raklap fiatal profi játékost akik hirtelen rátermettnek bizonyultak. Ez akkor ferdítés, hogy ehhez képest a vörös zászlón a sarló precíziós vonalzó. Konkrétan amikor a 3 raklap kínai játékosból 2 raklap egész egyszerűen szabad kártyásként be van vásárolva a mezőnybe, úgy persze hogy nehéz elérni, hogy valamelyik ne érjen el eredményt. Kilóra meg vannak véve a helyek, és utána csak várni kell a csodát, hogy a soha nem hallott nevű (ez persze némi szándékos túlzás) Yaoling Pingpao Xuiao és társai, a fiatal sárkányok meglepetésre továbbmenjenek 1-2-3 körön, mert 1-2-3 meccsen keresztül pont kifogtak olyan, papíron sokkal erősebb játékosokat, akiknek épp' nem ment a játék. Ettől ők még lehetnek nagyon jó játékosok és azok is, de nem azért van annyi kínai a mezőnyben.

Különösen rossz érzés látni-hallani, hogy egy kínai tornán egy átlag nem kínai játékos zsinórban 3-4 elképesztő lökést megcsinál, a kínai közönség hallgat (néha telefonál egyet.. ha nincs különösebb esemény, például mikor a játékosok megjegyzik: lejt az asztal.. Ahogy az megtörtént több kínai pontszerző tornán! Szégyen.). Utána jön a hazai versenyző, kezd egy olyan lökéssel amit pontos fehér pozicionálás nélkül még én is meglöknék (úgy hogy még kocsmai poolban is rossz vagyok), és tapsvihar, ujjongás. Nyilván természetes, hogy a hazai közönség a hazai játékost szeretné látni győztesen, de az a sportszerűtlen elfogultság ami mostanában van odaát szerintem nem biztos, hogy a profi snookernek annyira előnyére válna a kilóra megvett helyekkel. Na persze mondom én ezt nézőként, a másik oldalról meg játékosként csak nem mindegy hogy 70K vagy 200K font egy pontszerző első helye.

takacsgabor 2018.12.04. 20:28:57

Tekintettel arra, hogy -- idézem a Facebook oldalad -- "Ezt a bejegyzést egy facebook csoport ellen tervezett puccs első lépcsője gyanánt írtam.", illetve hogy a mai napon ebbe a csoportba erős politikai célzatú, személyeskedő és tiszteletlen hozzászólást írtál, a Snooker rajongók csoportjából végleges kizárásra kerültél.

Takács Gábor
Facebook - Snooker rajongók csoport admin
süti beállítások módosítása